Származás:
Magyarország
Felhasználás:
Munkakutya, kopó. Kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is
kiválóan használható. Friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás
közben messzehangzó, magas, csengő hangot hallat. Vadászatokon vezetőjétől távol
is önállóan dolgozik. Többnyire egyedül, vagy párban dolgozik.
FCI besorolás:
VI. fajtacsoport Rókakopók, vérebek és rokon fajták
1.2. szekció Középnagy rókakopók munkavizsgával
Rövid történeti áttekintés:
Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati
viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok
kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével
használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A
változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a
hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt
tartották. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben
bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett
területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára
használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem
kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon
kívül jelentős állománya van Romániában.
Általános megjelenés:
Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése
a közép-európai kopó típusára jellemző. Közepes termetű kopófajta. Az erdélyi
kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de
nem is vékony csontú.
Fontos arányok:
Az agykoponya és az arckoponya hosszának aránya közelíti az 1:1-et. A
marmagasság és a törzs hosszának aránya 10:11.
Viselkedés és jellem:
Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor
határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja.

TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Hosszúkás, de nem elhegyesedő kopófej, mely jól tükrözi a nemi jelleget.
Fejtető: /agykoponya/ fejtető nem ráncos
Koponya: Enyhén ívelt. A tarkóbúb nem kifejezett. A szemboltívek gyengén
fejlettek.
Stop: Gyengén kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Nem túl tompán metszett, fekete színű. Az orrcimpák mozgékonyak; az
orrnyílások tágak.
Fang: Az orrhát egyenes.
Ajkak: Szárazak, feszesek.
Állkapocs/Fogak: Állkapcsa erőteljes. Fogai erősek, jólfejlettek, a fogképletnek
megfelelő teljes ollós harapás.
Pofa: Lekerekített, csak gyengén fejlett.
Szemek: Középnagyok, mandula alakúak, kissé ferde vágásúak. Színük sötétbarna. A
szemhéjak jól a szemgolyóra fekszenek.
Fülek: Középmagasan tűzöttek, nem túl nehezek, ráncosodás nélkül a pofára
simulva lógnak. Tövüktől kiszélesednek, majd kerekded végükig elkeskenyednek.
Előrehúzva eltakarják a szemet, de általában nem érnek azon túl.
2. Nyak
Izmolt, közepesen hosszú. A nyak alsó részén a bőr kissé ráncos. Kis lebernyeg
megengedett, de nem kívánatos.
3. Test
Felső vonal: Egyenes
Mar: Kifejezett
Hát: A mar mögött egyenes, fejlett izomzattal.
Ágyék: A szukánál kissé hosszabb ágyéki rész megengedett.
Far: Mérsékelten csapott.
Mellkas: A szegycsont nem előreugró. Mellkasa hosszú és nem túl mély. A bordaív
keresztmetszete kövér ellipszis, majdnem kör, mely a szabad légzést jól
biztosítja.
Alsó vonal és has: A has csak enyhén felhúzott.
4. Farok
Középmagasan tűzött, erőteljes. Nyugalmi állapotban alsó harmada kissé felfelé
ívelt, lehetőleg a csánkon egy-két centiméterrel túlér. Izgalmi állapotban ívelt
formában a hátvonal fölé emeli, de hátra nem kunkorítja. Nem kurtítják.

5. Végtagok
Elülső rész: Az elülső végtagok oszlopszerűen támasztják alá a törzset. Elölről
nézve a végtagok állása párhuzamos, a széles mellkas miatt megfelelően széles.
Lapocka: A lapocka jól izmolt, megfelelően hosszú, és mérsékelten dőlt.
Könyökök: Szorosan a mellkasra fekszenek.
Alkar: Egyenes és szimmetrikus.
Elülső mancsok: Nagyok, zártak, erős, ívelt ujjakkal. A talppárnák nagyok,
kemények, rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek.
Hátulsó rész: Álló helyzetben kissé hátraállított, jól izmolt.
Comb: Hosszú
Csánk: Mélyen helyeződő.
Hátulsó lábközép: Egyenes és párhuzamos.

Hátulsó mancsok: Jól zártak, erős ujjakkal. A talppárnák nagyok, kemények, és
rugalmasak. A karmok erősek és lehetőleg minél feketébbek. A farkaskarmok
eltávolítandók.
6. Mozgás
Lépése nyújtott, sohasem tipegő. Ügetése térölelő. Munka közben vágtája
rendkívül kitartó.
7. Bőr
Az erdélyi kopó bőre közepesen vastag, főleg a nyaktájékon kissé laza, de
sohasem redőzött. Pigmentált, sötét színű. A szabad bőrfelületek feketék.
8. Szőrzet
Szőr: Egész testét, hasa alját is rövid, sűrű, egyenes szálú, testhez simuló
tömött szőr borítja. A szőr a nyakon, a martájékon, a comb hátsó élén és a farok
vonalán hosszabb, mint a test többi részén. Szőrfogók és lécek előfordulnak. A
szőrzet durva tapintású, fényes. A fedőszőrzet alatt aljszőrzet található.
Szín: A kopó szőrének alapszíne fekete. Nem túl sötét, cserszínű jegy pont
formájában mindig található a szemboltíven. A fangon és végtagokon cserszínű
jegyek vannak. A cserszín határozottan elkülönül a feketétől. Fehér jelzés lehet
az orron, mely homlokcsíkban folytatódhat, továbbá a nyakon gallér formájában, a
mellen, a mellkas táján a mancsokon, a végtagokra is felhúzódva és a farokvégen.
A testfelület 1/5-énél több fehér szín nem kívánatos. A fej és a hát lehet
kormos.
9. Nagyság és testsúly
Marmagasság: 55-65 cm
Semmiképpen nem a centiméterekben mért érték, hanem a harmónia és az
összbenyomás a döntő!
Súly: min.: 25kg
10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely
értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
Kizáró hibák:
- Az agy- és arckoponya túl keskeny, túl hosszú, vagy kerekded
- Enyhe, vagy nagyon erősen kifejezett stop
- Hibás fogazat
- Rövid fang
- Könnyű, terrieres, vagy agaras jellegű fül
- Drótszőr; puha, hullámos, ritka szőrzet
- Barna vagy kék szín jegyekkel
- Agresszivitás, ideggyengeség